A történet még 2016-ban kezdődött: novemberben a garancstetői lovarda területén állatmenhely került kialakításra oly módon, hogy a lovarda tulajdonosa istállóinak egy részét a Futrinka utca Kutyavédő és Kutyás Szabadidősport Egyesület részére bérbe adta.
A közvetlen lakókörnyezetünkbe létesített állatotthon a környéken élők nyugodt lakhatáshoz való jogát tartósan, jelentősen zavarja. A nagy számban (esetenként akár 20 darab is) bezárva tartott, ebek folyamatos, hangos csaholása, nyüszítése lényegében az összes itt lévő békés nyugalmát zavarja, van, akinek ingatlanában példának okáért becsukott ajtók, ablakok mellett is élhetetlen körülményeket teremtve ezzel. Ez az áldatlan és jogszabálysértő állapot a hét valamennyi napján, minden napszakban tapasztalható.
Természetesen szóban, kulturált emberhez méltó módon kívántuk jelezni a problémát, de pökhendi, bárdolatlan stílusú, durván elutasító reakciók érték többünket, ezért is fordultunk közterület felügyelőhöz, érdekképviseleti szervhez (Piliscsaba-Garancstető Érdekvédelmi Egyesülethez), majd végül az önkormányzat jegyzőjéhez és polgármesteréhez.
Amikor a bejelentést megtettük, és egyáltalán tájékozódtunk, hogy ki is költözött a közvetlen szomszédságunkba és milyen keretek között végzi tevékenységét, aminek áldásos hatását nap mint nap érezhetjük, derült ki, hogy a menhely tevékenységét „elfelejtette” bejelenteni (bár november óta vannak itt, csak áprilisban jelentették be tevékenységüket az Érdi Járási Hivatalnak, mint állategészségügyi szervnek). Igaz, hogy a vonatkozó jogszabály előzetes bejelentést ír elő és nem utólagost, ez nyilván nem zavarta a békés jövevényeket. Mondanom sem kell, hogy az itt lakókat is elfelejtették arról megkérdezni, hogy mit is szólnának, egy kutyamenhelyhez a házuk mellett?
Érthetetlen módon kaptunk olyan válaszokat, hogy „majd megszokjuk”, „különben is külterület”, „azt csinálunk amit akarunk”. Nos, ilyen válaszokkal (?) érdemben nehéz vitatkozni (nem is kell), de azért tegyük helyre a dolgokat: ha külterületi besorolású egy ingatlan, ha belterületi: akár egy embert, akár egy egész lakókörnyezetet birtoklásában zavarni nem lehet. A jogsértő magatartást nem orvosolja sem a művelési ág, sem a földhivatali besorolás. Továbbá, ha valaki szóvá teszi, hogy nem tud kimenni a kertjébe, mert egész nap kutyanyüszítést kell hallania és ablakot sem akar már nyitni, akkor azt a felet nem kezdjük el fenyegetni, nem állunk meg háza előtt dudálni és kiabálni, nem készítünk róla (és telkéről) videót amit megosztunk az interneten, nem indítunk gyermekével szemben gyermekbántalmazást bejelentve gyámhivatali eljárást (!). Keresztény ember ilyet nem tesz.
Mivel szóban nem tudtunk értelmesen kommunikálni – sajnos a lovarda tulajdonosaival sem – 2017. március 22-én birtokvédelmi kérelmet nyújtott be a lovardához legközelebb lakó lakótársunk, mely kérelmet 45 db. helyben, lakóparkunkban lakó (!) szomszéd is aláírt. Jegyző 2017. április 13-án – mint látszik a dátumból, meglehetősen sok időt hagyva a vita rendezésére – birtokvédelmi határozatot hozott, melyben kimondta, hogy a köznyugalom sérült, egyben eltiltotta kötelezett egyesületet a jövőbeli birtoksértő magatartástól és kötelezte arra, hogy a kutyamenhelyen a kutyákat akként tartsa, hogy a szomszédoknak a zavartalan birtokláshoz fűződő joguk a legkisebb mértékben sem sérüljön.” Kötelezett a határozatban foglaltaknak nem tett eleget. Vártuk, hogy Garancstetőn ismét csönd és béke legyen, de semmit sem ért a birtokvédelmei határozat, maradt annak végrehajtása.
A végrehajtást újabb 42 itt lakó ember kérte (bár a határozat végrehajtása nem kérelemre, hanem hivatalból történik). A birtokvédelmi határozatot a kötelezett egyesület tértivevény tanúsága alapján átvette, ezen túlmenően 2 alkalommal közterület felügyelő a határozat tartalmáról igazolt formában a helyszínen értesítést adott és kérte a kutyák elvitelét. Bár a jegyző határozatának végrehajtására 3 napos határidő van, az önkéntes teljesítésre időt hagyva csak 2017. május 10-én került sor végrehajtásra: a kutyákat karhatalom és másik állatmenhely (Zöld Sziget, Törökbálint) közreműködésével elvitték. A már korábban említett végelláthatatlan mocskolódás új erőre kapott, hirtelen azok is tájékozottak lettek az ügyben akik a település túl végén laknak, mindenki mindenkinél mindent jobban tudott – főleg azok, akik nem is laknak itt, de tudják, hogy itt mindenki utálja a kutyákat.
Igyekeztünk nem válaszolni, nem reagálni ezekre a megnyilvánulásokra, még akkor is, ha olyan nonszensz kijelentéseket olvashattunk, hogy a helyiek kutyái a zavaró ebek (érdekes, eddig nem zavartak senkit?) nem pedig a kutyamenhely állatai, és különben is itt csak állatgyűlölő emberek laknak. Hiába kutyatartók, akkor is azok.
Nem reagáltunk a média megkereséseire sem. Egyrészt azért, mert nem adtak (nem adhattak) objektív képet, másrészt egy folyamatban lévő ügyről csak részleges tájékoztatást lehet felelősségteljesen adni, az pedig nem szolgálja a teljes tájékoztatást, csak parttalan és meddő vitát eredményez. Másrészt nem akartuk magunkat kitenni még több támadásnak, bőven elég, amit azért kaptunk, mert felléptünk saját védelmünkben.
Kapott az eljáró hivatal, annak munkatársai és munkáját végző rendőr is hideget-meleget. A határozat végrehajtása során az eljáró hivatalos személyt akadályoztatták, nem engedték be, intézkedésének – és a rendőri intézkedésnek is – ellenszegültek. A végrehajtási eljárás kényszercselekmény, azt kötelezett – hacsak önként nem teljesít – tűrni köteles.
A jegyzői határozat nyomán az illetékes állategészségügyi szerv az állatmenhely nyilvántartásba vételét felfüggesztette (engedély nem kell állatmenhelyhez, azt helyettesíti a szakhatóság általi nyilvántartásba vétel). Így most már jogi lehetőség sincs menhelyi körülmények közötti állattartásra (bár a jogszabályi megfelelés Futrinkásokat eddig se nagyon érdekelte).
Az egyesület a bíróságon keresetet nyújtott be, így ügyünk ott folytatódik. Jelezték, hogy minden követ megmozgatnak kutyáik védelme érdekében. Nos, ez mindenről, csak nem a kutyákról szól. Semmi köze a kutyákhoz. Ha a szomszédságban lakatosüzemet nyitna valaki és azzal lehetetlenítené el az itt lakókat, akkor azzal szemben lépnénk fel. Egy kutyamenhely egészen egyszerűen nem ebbe a környezetbe való, nem itt a helye. Ez a pénzről szól. Egy olyan egyesület, amely évi több, mint 30 millió forintot kalapoz össze adók 1 %-ából, de a napi szintű kutyaélelmezést is rendszeres támogatói gyűjtésből próbálja meg előteremteni, (melyet nyomon lehet követni az interneten) nem azt a benyomást kelti, hogy az állatvédelem élvez prioritást. Olyan ez, mint amikor a szép emlékű NDK pártvezér Erich Honecker arról beszélt Berlinben egy G Mercedesből, hogy a világ legjobb autója a Trabant.
Lehet hergelni embereket, lehet uszítani, lehet „pikniket” tartani, lehet támogatókat keresni, akik a bírósági eljárást tudják segíteni (?), lehet kisgyermekes anyukát megfenyegetni, de ez nem kutyavédelem. Bár zárt adatkezelést kértünk hivatalunktól, az aláírók kaptak alig burkolt fenyegető levelet is a Futrinkától – cserébe azért, mert fel mertek lépni érdekeikért. Ez semmivel nem szolgálja az állatvédelmet.
Így néz ki a kutyák védelme a Futrinka elképzelésében. Köszönjük, nem kérünk belőle: mi az otthonainkat és a családjainkat védjük.